Az év végi hajtás többnyire nem kerüli el az embert, legyen bármi is a munkája. Mintha ilyenkor kötelező lenne még jobban belehúzni, még többet nyújtani, csak hogy aztán még édesebb legyen az a pár nap pihenés is, ami következik. Végül is van benne logika.
Egy egyszemélyes vállalkozásban az ember lánya úgy várja az ünnepeket, mint a messiást (ha-ha). Hiszen míg a nyári szabadság nem szól mindenkinek, tehát te hiába utazol el, az élet nem áll meg, addig az év vége és vele együtt a karácsony mindenkinek ugyanakkor jön el. Ergo nem kell aggódnod, hogy míg te a szabadságodat töltöd, addig minden összeomlik.
Ez a néhány nap mindenkinek jár, még akkor is, ha magát az ünnepet nem is tartod túl sokra. Ez mondjuk rám nem igaz, az év ezen időszaka mind közül a kedvencem. Imádom az advent heteit, amikor az ember úgy igazán hangulatba kerülhet, amikor minden kicsit mélyebb, melegebb, különlegesebb.
Mert kellenek ezek az alkalmak, amik kitűnnek a szürke hétköznapokból, amik segítenek kicsit elengedni a mindennapok megoldandó kérdéseit. Most, amikor divat utálni a karácsonyt, kell, hogy mégis, igazán számítson az ünnep!
Engedd be a varázslatot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: