Home office kihívás

Nem véletlen, hogy a kihívás szót használtam, na és az sem az, hogy ezt a bejegyzést éppen hétvégén írom. Az otthoni irodának ugyanis nincs nyitvatartási… akarom mondani zárvatartási ideje.

Mióta belefogtam a kis vállalkozásomba, azóta igyekszem ilyen-olyan platformokon beintegrálódni ebbe az életformába és találni olyan közösségeket, ahonnan időnként erőt meríthetek. Így találtam rá egy hasznos és vicces kis fészbuk oldalra is, ahol eképp köszöntötték a hosszú hétvégét:

“Mindenkinek kellemes pihenést ebben a három napban, illetve a vállalkozóknak: jó munkát!”

Hát köszi, de az a helyzet, hogy nem lőttetek mellé… Erről szól a legutóbbi bejegyzésem egyik pontja: vállalkozóként nincs megállás. És ha ezt az otthonodban űzöd, akkor millió kihívással kell szembenézned, amik minden szoba sarkában rád leselkedve azt tűzték ki célul, hogy megakadályozzanak téged a munkádban.

Millió veszély leselkedik rád! (Photo by Chris Gonzalez from Pexels)

Válts üzemmódot!

Ja persze, vagyis tudom, hogy ezt kéne, de ez egyáltalán nem ilyen egyszerű:

Felkelsz reggel, ugyanebben a lakásban, megiszod a kávéd, megeszed a reggelid, megnézel egy-két jutúb videót ugyanebben a lakásban, aztán egyszer csak átkattintasz egy pöcköt az agyadban, leülsz a dolgozószobádban (ha van olyanod), vagy csak az íróasztalod elé, mint én és innentől ez a munkahelyed – ugyanebben a lakásban.

Nincs ott a mosatlan, nincs ott a bevásárlólista, nincs ott a csöpögő csap, mert ez az irodád, ott nem kell ehhez hasonló frusztrációkkal megküzdened, irányíthatod az összes figyelmed az éppen aktuális munkádra. Csak hogy itt minden van, mosatlan (hajjaj), elfogyó tej, mit csöpögő csap, csöpögő radiátor! És ezeket valahogy el ki kell zárni.

Egyelőre nincs meg a tuti receptem a helyzetre, azt leszámítva, hogy én is olvastam a nagykönyvet, így pontosan tisztában vagyok vele, mit hogy kéne:

• felkelni egy órával korábban
• kitakarítani, mosogatni, mosni, rendet rakni
• elmenni futni
• visszafelé beugrani a közértbe tejért
• és még a radiátorboltba alkatrészért
• otthon kicserélni a tömítést mielőtt átlényegülne a lakás irodává
• aztán arcomon angyali mosollyal elkezdeni a munkát

Aha, na ezt mondom, egyelőre nincs meg a tuti recept, de erősen dolgozom rajta.

A nagykönyv (Photo by Leah Kelley from Pexels)

Egyik barátnőm éppen tegnap ajánlott egy brain focus nevű applikációt, amelynek az a lényege, hogy húsz perces etapokra osztja az idődet, köztük öt perces szünetekkel. Voltaképp egy stopper, ami arra ösztönöz, hogy abban a húsz percben teljes erőbedobással egy dologra koncentrálj és elképesztően produktív legyél. Még nem próbáltam ki, de lehet, hogy eljön az az idő is, amikor végképp kifogyok az ötletekből és ez marad az utolsó mentsváram.

Addig is olyan trükkökkel kísérletezem, mint a tévé ki- és bekapcsolása, mert van, hogy a csend esik jól, de néha kell a háttérzaj, nyitogatom az erkélyajtót, egyrészt mert a macska szívat és ötpercenként ki akar menni, másrészt ez nekem is milyen jó, mert egy kis mozgás, egy kis friss levegő, vagy éppen megjutalmazom magam egy zamatos fekete teával, ha sikerült pontot tenni egy feladat végére.

Csak az a nagyon nehéz, hogy közben ne a macskát nyúzzam, ne heveredjek le a kanapéra, ne kezdjek el virágot locsolni, macskafüvet ültetni, estébé.

Ha végképp nem megy…

Aztán persze előfordul, hogy feladom és ha van egy nagyobb falat, komoly határidős munka, akkor fogom a laptopom, átmegyek egy kávézóba (Istennek hála a belvárosért) és egy latte mellett potom két óra koncentrált munka alatt megcsinálom, ami itthon fél napomba került volna.

No, hát ilyesmikkel küzd az ember vállalkozó lánya a homofíszban, vagy legalábbis én, és tudnék még ezt azt hozzáfűzni, de most mennem kell kinyitni az erkélyajtót a macskának.

… (Photo by Amir Ghoorchiani from Pexels)