a Vállalkozó Nő blogja

Mire vállalkoztam…

A sikeres vállalkozó nő élete (nem az enyém)

 

Éjjel 1 óra 20 perc van. Tipikus én. Arra készülök, hogy sikerre vigyek egy vállalkozást, az én kis álmomat. Ez az álom viszont sokkal realisztikusabb, mint azok a sztorik, amelyek bármely platformon szembe jönnek velem, ha sikeres nőkről, emberekről van szó. 1 óra 23 perc és nem alszom, ehelyett írom ezt a bejegyzést. Márpedig a sikeres emberek nem ezt csinálják az éjszaka közepén. Mint a legtöbb normális ember, alszanak. De a normálisakat is kenterbe verik, mert legkésőbb este tízkor ágyban vannak. Legfeljebb még meghallgatnak valami motivációs dumát a Youtube-on, nyugtázzák mennyi mindent sikerült kipipálni ma is a to do list-jükön is és beállítják az ébresztőt 5:30-ra. Vagy 4:30-ra. Mert a sikeres emberek bazi korán kelnek. Mire nekem szól az ébresztőm és világomról nem tudva csoszogok ki a konyhába inni egy kapszulást, addigra ők már

  • futottak 8 kilométert
  • reggeliztek egy felháborítóan home made egészségeset
  • minimum egy adag mosást elindítottak
  • és naná, hogy megírtak huszonnyolc emailt és belekezdtek egy nagyobb projektbe (amit déli 12 órára be is fejeznek)

NA, ez nem én vagyok. Senki ne értsen félre, nincs bennem rosszindulat, egyszerűen halálosan irigy vagyok. Szerintem ez egy tök normális emberi tulajdonság, amit rühellünk bevallani, de attól még így van. Irigylem azokat az embereket, akik ilyen mesteri fokra fejlesztették a céltudatosságukat és van bennük egy rahedli kitartás és akaraterő. Egy percig sem gondolom, hogy nekik könnyebb lenne, mint bárki másnak, mert mondjuk imádnak hajnalban kelni és van bennük egy nagy adag mazochizmus. Biztos vagyok abban, hogy ugyanúgy megküzdenek saját magukkal, mint én és minden elért eredményükért kőkeményen megdolgoztak. Ezért pedig maximális tiszteletet érdemelnek.

 

A tizedik email, pipa! (Photo by Oleksandr Pidvalnyi from Pexels)

 

A nagykönyv kontra én

 

Azt hiszem, én amolyan bridzsitdzsonsz leszek a vállalkozó nők közt. Aki nyilvánvalóan tisztában van a siker tuti receptjével, és nyilvánvalóan mindent totál máshogy csinál. Viszont, ahogy az összes szeretnivalóan idétlen bénázás ellenére Bridget is megtalálta amit (akit) keresett, úgy hiszek én is abban, hogy nem vagyok kudarcra ítélve csak azért, mert nem rólam szólnak a női magazinok hogyanlegyélsikeres rovatai.

Nem mondom, hogy nem törekszem erre, mert nem szándékosan szívatom magam azzal, amilyen vagyok. Minden nap elhatározom, hogy ma időben lefekszem aludni és hatkor már az erkélyen kevergetem a kávém, miközben nyomom fel instasztoriba a napkeltés képeket, óriási számokkal az arcotokba tolva hány óra is van, amikor én már, ti meg még… mert én vagyok a faszagyerek. Na jó, ezt nem kell komolyan venni, nem csak ezért kelnék korán.

 

Ez én leszek, holnap reggel 6-kor (Photo by Oleksandr Pidvalnyi from Pexels)

 

Tehát az elhatározás MINDIG megvan, mindig elhiszem magamról, hogy holnaptól megcsinálom. Néha sikerül is, sokszor nem. Volt időszak, amikor reggel hat harminckor már a konditeremben voltam, tudok ilyet is. De nem ez a jellemző. Inkább az, ami most van: hajnali 1 óra 58 perc és blogírás. Aztán majd reggel nem tudok felkelni, vagy csak brutális erőfeszítések árán. Így nyilvánvalóan nem fogok délre végezni a munkámmal, sem semmi mással. DE aztán, a nap egy későbbi szakaszában képes leszek úgy belelendülni, hogy együltő helyemben elvégzek kétnapi feladatot. Nem adok le késve munkát, nem mondok le megbízást, mindig minden időre megvan. Sokkal könnyebb lenne persze, ha több rendszer lenne a napjaimban és Isten lássa lelkem, nagyon szeretnék szabályos lenni és másoknak osztani az észt, hogy mit hogyan csináljanak, ha olyan vándörvumenek akarnak lenni, mint én, de nem vagyok az. Én ez a hajnali 2 óra 9 perc vagyok.

 

Mire vállalkoztam…

 

Ez a blog nem a lelki gyötrődéseim megnyilvánulása lesz, csupán egy példa azok számára, akik hozzám hasonlóan nem a nagykönyvben vannak megírva, mégis vannak álmaik, amikért megküzdenek, a maguk módján.

Lesz szó gyakorlati dolgokról, hogy mégis merre indulj, ha vállalkozni szeretnél, a vállalkozó nő mindennapjairól, a sikerélményekről és az esetleges nehézségekről is. 

Kérdés, észrevétel esetén pedig el is érhetsz, ezen az email címen: avallalkozono@gmail.com

Csapassuk!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. aVállalkozóNő says: (előzmény @Szabina Németh)

    De jó, remélem sokaknak jön majd ez az “én vagyok” felismerés! 🙂 Kösziii!

  2. aVállalkozóNő says: (előzmény @Zita Kovács)

    Köszönöm, jönni fognak a bejegyzések folyamatosan! 🙂

  3. Zita Kovács says:

    Tipikus ÉN érzés , ma semmi nem megy , holnap meg váltom a világot , holnap is lesz időm olvasni , várom 🙂

  4. Szabina Németh says:

    Helló Vállakozónő! Olvasva soraid egy érzés kapott el: ez én vagyok! Ja, nem, én képtelen lennék ennyire, a valóságnak megfelelően összefoglalni a témával kapcsolatos gonolataimat/érzéseimet. Jó tudni, hogy ezzel a “hogyafrancbacsináljátok” – érzéssel nincs egyedül az ember lánya. Szuper bejegyzés lett!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!